Magyarországon a kommunista diktatúra elődjének és példaképének tekintette a Tanácsköztársaságot. Saját magát innen származtatta, mely a Jobbik szerint egy bolsevista terrorkorszak volt. Szerencsére csupán rövid ideig állt fenn, de ez nem vigasztalja a rengeteg áldozat hozzátartozóit, leszármazottjait. A Tanácsköztársaság idején tisztviselői, mi több, népbiztosi posztot betöltők az Óbudai Jobbik álláspontja szerint nem méltóak arra, hogy utca, vagy egyéb közterület legyen róluk elnevezve. Hasonlóan vállalhatatlanok a marxista-leninista eszme hű követéséért utcanévvel elismert személyek, illetve azok, kiknek konkrétan is vér tapad a kezéhez. Az alábbi összeállítást Huszár Péter alelnök úrnak ez úton is köszönjük. 

(Csillaghegy, Koltói Anna utca)

Koltói Anna (Bp., 1891. jún. 13. – Bp., 1944. okt. 14.): tisztviselő. Árván, mostoha körülmények között nőtt fel. Már egész fiatalon a csepeli Weiss Manfréd-gyárban dolgozott, ott került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1918-ban már szakszervezeti bizalmi. A Tanácsköztársaság alatt tisztviselő. A bukás után bíróság elé állították és elítélték. Két évet töltött a Márianosztrai Börtönben. Kiszabadulása után az SZDP-ben mint nőszervező tevékenykedett. Alapító tagja, majd titkára volt a Vas-és Fémmunkás Szövetség nőszervező orsz. bizottságának. 1941-ben a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja lett. 1944 őszén a nyilasok lakásán orvul agyonlőtték.

forrás: www.mszdp.hu

~~~

( Békásmegyer, Lukács György utca)

Lukács György (1885-1971) kétszeres Kossuth-díjas filozófus és esztéta 1885. április 13-án született Bernát néven egy budapesti zsidó bankárcsaládban. 1902-től Pesten tanult jogot, Kolozsvárott doktorált. A következő években jobbára Németországban élt, de publikált a Nyugatban és a Huszadik században. Első korszakában születtek olyan nagyhatású művei, mint A lélek és a formák, a drámatörténet, a szellemtörténeti iskola alapművének számító A regény elmélete és a csak halála után előkerült Heidelbergi esztétika.

Az első világháború kitörése után nem fegyveres szolgálatba került, majd 1916-ban fölmentették. A háború megerősítette benne a kapitalizmus elutasítását, a kiutat a forradalomban látta, így 1918 végén belépett a Kommunista Pártba. A Vörös Újság szerkesztője, a Tanácsköztársaság alatt oktatási helyettes népbiztos, a Vörös Hadsereg politikai biztosa lett, a tiszafüredi vereség után Poroszlón tizedeléskor nyolc embert főbe lövetett. A bukás után illegális munkát végzett, majd a párt bécsi Ideiglenes Központi Bizottságának tagja lett.

1923-ban született Történelem és osztálytudat című művében ("magánúton" elsajátított marxizmusa és korábbi szellemi előélete miatt) a német kultúrfilozófia kapitalizmusképét helyezte történeti távlatba Marx és Hegel nyomán, a munkásságtól várva a gondok megoldását. 1924-ben "jobboldali revizionistának" minősítették, és csak 1926-ban lett ismét a KB tagja. 1929-ben Blum-tézisei miatt önkritikára kényszerült, végül lemondott a politizálásról. 1930-tól a moszkvai Marx-Engels Intézetben a marxizmus esztétikai rendszerét próbálta rekonstruálni. Mivel a Blum-tézisek óta távolságot tartott a politikától, és rossz moszkvai lakására nem vetett senki szemet, megúszta a tisztogatásokat, bár 1941-ben két hónapra mégis lefogták és Taskentbe telepítették ki.

1945 után hazatért, az egyetemen esztétikaprofesszor lett, de a koalíciós időszak után, az 1949-es "Lukács-vitában" demokráciaelméletét és realizmusfelfogását "jobboldali elhajlásnak" minősítették és ő ismét önkritikára kényszerült. 1956-ban nem közeledett az általa program nélkülinek tartott Nagy Imréhez, de a forradalom idején mégis népművelési miniszter lett.

A forradalom leverése után őt is Romániába vitték, csak 1957-ben engedték haza. Belső emigrációjában ő lett az ideológiai főveszély, az MSZMP-nek csak 1967-ben lehetett tagja (ahogy ő mondta, visszazárta a párt), írásai külföldre csempészve jelentek meg. Később különböző irányba fejlődő tanítványaiból jött létre a Lukács-iskola, külföldön is ekkor lett igazi szellemi tekintély. Lukács hitt a marxista reneszánszban, a sztálinizmus alternatívájának a szocialista demokráciát nevezte. Utolsó éveiben a rendszeres marxista esztétikát akarta megalkotni és belekezdett egy etika, A társadalmi lét ontológiájához megírásába.

Akadémiai tag lett, 1948-ban és 1955-ben kapott Kossuth-díjat. Lukács György, akiről Thomas Mann a Varázshegy Naphtáját mintázta, 1971. június 4-én halt meg.

Hatalmas életműve ma nem divatos, a filozófia történetében mégis jelentős helye van. Bár tudat alatt látta a szocializmus csődjét, mégis ragaszkodott az eszméhez, mert életét az elutasítás értelmetlenné tette volna. A kommunista párt dogmatikus igényeinek akart megfelelni, de mindig elcsábította a legsúlyosabb eretnekség: az önálló gondolkodás.

forrás: www.mult-kor.hu

~~~

(Békásmegyer, Hollós Korvin Lajos utca)

 Hollós Korvin Lajos (1905–1971) a húszas években munkásmozgalmi költőként, lelkesítő szavalókórusok szerzőjeként vált ismertté, s később is, a felszabadulás {546.} után is mindenekelőtt költészetének jelentőségét méltatták, ennek alapján tartotta számon az irodalmi élet. Pedig a proletársorba szegényedett tehetős és nagy hírű óbudai család fiaként gyári munkásból íróvá érlelődő Hollós Korvin Lajos novelláival már a háború előtt pályázatokat nyert, a koalíciós időkben szatírái, alkalmi tárcái voltak ismertek, 1939-től jelentek meg regényei, s több színházi bemutatója is volt.

A legnehezebb korban, a harmincas években lett kommunistává. Mikor"személyes meghallgatás nélkül" 1936-ban a párt először kirekesztette tagjai közül, majd mikor 1949-ben, mint annyi más régi, még az illegális mozgalomban részt vett kommunistát "preventív önvédelemből" ismét kizárták, kiábrándultsága, csalódottsága megakasztotta benne az addig töretlen írói lendületet, s "nem maradt – vall róla egy évvel halála előtt az Új Írás körkérdésére válaszolva – a nagy történeti fordulathoz [a felszabadulás] méltó "nagy regény" megírásához elegendő lelki töltése."

forrás: mek.oszk.hu

~~~ 

(Békásmegyer, Pablo Neruda utca)

  Pablo Neruda, eredetileg: Neftalí Ricardo Reyes Basoalto (Parral, Chile, 1904. július 12. – Santiago, 1973. szeptember 23.) Nobel-díjas chilei költő. Apja vasutas volt. Néhány hónapos volt, amikor édesanyja tuberkulózisban meghalt. Versei nagyon korán megjelentek a temucói lapokban. Már 1919-ben díjat nyert velük. 1921-ben Santiagóba költözött, ahol az egyetemen francia nyelvet és irodalmat tanult, de csak három évfolyamot végzett el. Ekkoriban vette fel a Pablo Neruda nevet, a cseh író, Jan Neruda tiszteletére. Elkezdett tanítani, diplomáciai küldetéseket vállalt. 1927-ben Rangoonban, 1934-ben Barcelonában, 1935-ben Madridban volt konzul. A spanyol polgárháború kitörése után, 1936-ban hazatért. 1939-ben párizsi, 1940-43 között mexikói konzul volt.1945-ben a kommunista párt jelöltjeként beválasztották a szenátusba. 1948-ban – a jobboldali fordulat után – külföldre menekült. Számos országban megfordult, köztük a Szovjetunióban és Magyarországon is. 1952-ben visszatért Chilébe. A szocialista béke megteremtése érdekében kifejtett tevékenységéért 1953-ban a Szovjetunió Nemzetközi Lenin- békedíjjal tüntette ki. 1971-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Lelkesen támogatta a chilei Népi Egység kormányát; Allende elnök baráti körébe tartozott. A jobboldali katonai puccs napjaiban halt meg.

forrás: Wikipédia

~~~ 

(Óbuda, Fényes Adolf utca)

 Fényes Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész.

Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Innen visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A Szolnoki Művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett, beteg lett. 1944-ben elhurcolták.

Szolnokon és Budapesten (III. kerületben) utcát neveztek el róla.

forrás: Wikipédia

~~~

( Római lakótelep, Váci Mihály tér)

Váci Mihály (Nyíregyháza- Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.) költő, műfordító.

Nyíregyházán tanítóképzőt végzett, majd tanyasi iskolában tanított. A II. világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató lett. Ifjúkorától betegeskedett (katonai szolgálat közben kapott vesebetegségből eredő fertőzés a lábára ment, később pedig tüdőbajjal küzdött), gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt. 1949-ben felkerült Budapestre, ahol a Tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztői munkákat végzett. Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c. folyóiratban, s ugyanebben az évben megjelenik Ereszalja c. verseskötete, melyet a kritika is figyelemmel illet. 1958-ban hat versét beválogatják a Tűz-tánc c. antológiába. Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon c. kötete országos érdeklődést kelt, s már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyel költészetére. A hatvanas évek első negyedétől számítható művészetének szokatlanul nagy népszerűsége: számos rendezvény szinte nélkülözhetetlen költeménye egy-egy Váci-vers. Az irodalmi közéletben is aktívan részt vész: az Élet és irodalom munkatársa, majd halálág az Új Írás folyóirat szerkesztője. 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő. Sokat utazik külföldre, ezek az utazások hatással vannak gondolkodására és költészetére egyaránt. Kulturális delegáció tagjaként Vietnamban érte a halál. Halála után vita indult megítéléséről, bár folyamatosan jelenhettek meg kötetei. A rendszerváltás idején a bírálók hangja erősödött fel vagy elhallgatták. Személyét és munkásságát átértékeli halála után 34 évvel kiadott 1956-os naplója, költészetének új távlatait egyes verseinek biblikus értelmezése adja. Székesfehérváron iskolát neveztek el róla, a Váci Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégiumot, és egy Nyíregyháza melletti településen is, Tiszavasváriban, a Váci Mihály Gimnáziumot.

forrás: www.vers.hu

~~~

(Római lakótelep, Arató Emil tér)

Arató Emil (Lugos, 1885. nov. 17. - Bp., 1978. ápr. 30.): orvos, sportorvos. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en kezdte, katonai szolgálata idején a lembergi egy.-en folytatta, és a bp.-i tudományegy.-en fejezte be, ahol 1918-ban kapott orvosi oklevelet. 1902-ben az MSZDP tagja lett, 1907-ben a lugosi, majd a Krassó-Szörény vm.-i pártszervezet titkára és a Szocialista Diákmozgalom egyik vezetője, 1910-ben az MSZDP Bp.-ferencvárosi szervezetének alelnöke volt. A Galilei Kör, valamint 1918-19-ben a Biztosító Pénztári Orvosok bp.-i bizottságának tagja volt. A Tanácsköztársaság idején az orvosok szakszervezetében tevékenykedett. 1920-tól kapcsolatban volt a KMP-vel és Stromfeld Aurél oldalán részt vett az MSZDP baloldali ellenzékének munkájában. A Munkás Testedző Egylet (MTE) orvosa, az úszószakosztály elnöke volt. 1924-től az Alkohol Ellenes Munkás Szövetség alapító elnöke. A munkás turizmus, a Gödi Fészek egyik kezdeményezője, a Magyarországi Vörös Segély egyik orvosa. 1925-től az MSZDP III. ker.-i szervezetének titkára. 1945 után az MKP-ban tevékenykedett, az Orsz. Testnevelési Tanács tagja, 1947-től az Orsz. Sportorvosi Intézet ig.-ja, majd a Bp.-i Testnevelés és Sportegészségügyi Intézet ig. főorvosa 1961-ig, nyugdíjazásáig. Szerk. a Munkás Sport- és Egészségügy, majd a Munkáskultúra c. folyóiratokat. 1967-ben elsőként részesült a Sportorvosi Társaság Dalmady Zoltán emlékérmében.

forrás: www.mek.niif.hu

~~~

(Békásmegyer, Bálint György utca)

Bálint György (Budapest, 1906. július 9. – Ukrajna, Sztarij Nyikolszkoje, 1943. január 21.) magyar író, újságíró, kritikus, műfordító.

A polgári humanizmus, a polgári értékek egyik legjelentősebb őrzője és képviselője a két világháború közti magyarországi irodalomban. 1924-ben érettségizett a Markó utcai gimnáziumban Budapesten. Érettségi után beiratkozott a Kereskedelmi Akadémiára, de tanulmányait félbehagyta az újságírás kedvéért. Pályáját az Est-lapok-nál kezdte 1926-ban, 1929-től 1939-ig első sorban a Pesti Napló munkatársa, közben a Daly Express és az amerikai Hearst-lapok tudósítója is. 1933-ban Csillag Vera grafikusművésznővel kötött házasságot. 1938-ban, az Est-lapok betiltása után már alig maradt hely, ahol publikálhatott. Az Újság, a Népszava, a Magyar Csillag közölte egyes írásait. Tagja volt a Vajda János Társaságnak. Versei kevésbé, prózája annál sikeresebb, különösen tárcái, szatírái és prózai műfordításai. Fordított Dickens-től, Galsworthy-tól, Huxley-től, O'Neill-től és Maugham-tól is. A humanizmus volt az életeszménye, a fasizmus és a szegénység felszámolásával. Ostorozta a népi írók és az urbánusok ellentétét. Kassák Lajos individualista megnyilvánulásait bírálta, de méltatta Egy ember élete c. önéletírását, vitatkozott Füst Milán és Kosztolányi Dezső pacifista felfogásával, de méltatta Kosztolányi Édes Anna c. művét. Kiállt a humanista értékek mellett, legtöbbre Babits Mihály és Thomas Mann műveit értékelte. 1942-ben munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, ott érte a halál 1943. január 21-én.

forrás: Wikipédia

Emléktáblája jóval árulkodóbb! Íme:

~~~

( Óbuda, Teszársz Károly utca)

Teszársz Károly  Pest, 1855. okt. 22. - Bp., 1916. máj. 18.): vasöntő, szociáldemokrata vezető. ~ Kálmán apja. Fiatalon ausztriai, németo.-i vándorútja során csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. Hazatérve 1880-tól már a munkásmozgalom egyik szervezője. 1885-ben megalakította a vasöntők segélyező egyletét, amely a későbbi szakmai szervezkedés magja lett. Szervező munkája miatt feketelistára helyezték és többször bebörtönözték. 1893-tól a vasöntők elnöke. Megalapította a vasipari szakegyletek közös magyar-német nyelvű újságját, a Vas- és Fémmunkások Szaklapját. Részt vett a Szakszervezeti Tanács megalapításában, 1899-től haláláig annak elnöke, nemzetközi kongresszusokon a m. munkásságot képviselte. 1894-től az SZDP vezetőségi tagja. 1903-tól a Vas-és Fémmunkások Szövetségének elnöke, 1904-től az Általános Fogyasztási Szövetkezet alelnöke. Tehetséges agitátor és szerző volt, nagy érdemei vannak a mo.-i szakszervezeti mozgalom kifejlesztésében.

forrás: www.netlexikon.hu

~~~

(Békásmegyer, Madzsar József utca)

Madzsar József (Bp., 1876. márc. 12. – Arhangelszk, SZU, 1940. szept.): orvos. Szabó Ervin körének tagjaként a radikálisok mozgalmához csatlakozott, aktív szerepet vitt a darwinizmus mo.-i propagálásában és az alkoholellenes mozgalomban. Számos előadást, szemináriumot tartott a Galilei-körben. 1911-től az orvosi gyakorlatot abbahagyta. 1912-től a Fővárosi Könyvtár főkönyvtárosa, Szabó Ervin halála után 1919-ig ig.-ja. Az 1914-ben alakult Polgári Radikális Párt alelnöke, a Huszadik Század munkatársa, a Társadalomtudományi Társ. elnöke volt. Részt vett Marx-Engels válogatott műveinek sajtó alá rendezésében. 1917 őszén a pesti egy. orvoskarán a társadalom-egészségtan magántanára lett. Az 1918. októberi forradalom győzelme után népjóléti államtitkár, a Tanácsköztársaság idején mint népbiztoshelyettes a közegészségügy egyik vezetője. Szocialista forradalmárrá vált. 1921-ben emigrálni kényszerült. 1924-ben tért haza. Szerk. az 1928-ban megjelent Társadalmi Lexikont. Részt vett a Révai-, Tolnai-, Genius- lexikon szerkesztésében. Az SZDP baloldalához csatlakozva harcolt a jobboldali vezetők ellen, amiért kizárták a pártból. Ekkor már az illegális KMP tagja volt. Szervező munkája során több jelentős tudóst, művészt nyert meg a párt számára. Ezután 1931-től a KMP legális folyóiratát, a Társadalmi Szemlét szerk. Többször letartóztatták, 1935-ben Csehszlovákiába, 1936-ban a SZU-ba emigrált. 1938 febr.-jában koholt vádak alapján letartóztatták. Törvénysértés áldozata lett. – F. m. A szeszes italok hatása az utódokra (Bp., 1905); Darwinizmus és Lamarckizmus (Bp., 1909); A jövő nemzedék védelme és a háború (Bp., 1916); A meddő Budapest (Bp., 1916); Az ember származása és a származástan vázlata (Bp., 1918); A kapitalizmus belső ellentmondásai (Társadalmi Szle, 1931. jún.). Madzsar József válogatott írásai (válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a bibliográfiát összeállította Kárpáti Endre, Bp., 1967). – Irod. Réti Endre: M. J. (Nagy magyar orvosok, Bp., 1954); M. J. (Bp., 1959); Szigeti Györgyné: M. J. (Bp., 1959); Kárpáti Endre: M. J. életéről és tevékenységéről (Fogorvosi Szle, 1959. 4. sz.); Remete László: M. J. (Könyvtáros, 1961. 6. sz.); Vértes György: József Attila és az illegális kommunista párt (Bp., 1964); Remete László: A budapesti könyvtárügy úttörői (Bp., 1964).

forrás: www. mek.niif.hu

~~~

( Csillaghegy, Ságvári Endre utca)

Ságvári Endre, dr. (eredeti családneve Spitzer) (Budapest, 1913. november 4. – Budapest, 1944. július 27.) jogász, az illegális kommunista mozgalom tagja, aki a letartóztatására érkezett csendőrökkel folytatott tűzpárbajban vesztette életét.

 Budapesti zsidó családban született. Édesapja, dr. Ságvári Sándor híres ügyvéd volt, édesanyja Ságvári Sándorné, ismert mecénás, a Nagyfuvaros utcai Nőcsoport elnöke, és a MINOSZ (Magyar Izraelita Nők Országos Szövetsége) alelnöke is volt. Nagynénje Ságvári Spitzer Jozefina pedig a világhírű magyar fizikus, Orován Egon felesége volt.

Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a marxizmussal. 1935-ben a Magyar Izraeliták Egyetemi és Fõiskolai Hallgatók Egyesületének keretében létrehozott Haladó Diákok Pártja (HDP) egyik vezetõje lett. 1936-ban az államtudományok doktorává avatják. Tisztviselő a fővárosi elöljáróságon. Ebben az időben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). Elsősorban előadásokat tartott, a baloldali ifjúsági mozgalom szervezésével foglalkozott. 1937. július 25-én elvette egyik pártbéli társát, Bars Magdát. 1937.szeptemberében részt vett a Tompa utcai nyilasház elleni támadásban, amiért 8 havi fogházra ítélték. 1940. december 10-én szabadult, majd rövid hódmezővásárhelyi katonai munkaszolgálat után a Népszava alkalmazta terjesztési osztályán. MSZDP ifjusági tagozata az OIB (Országos Ifjúsági Bizottság) titkára lett,a mely idejének jelentõs részét lekötötte. Életének nagy fordulata volt, hogy 1940 végén csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. 1942-től illegalitásba vonult, és továbbra is az ifjúsági mozgalommal foglalkozott.

Fő szervezője volt a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, amelyen háromszáz szociáldemokrata fiatal adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el – A magyar szabadságért – a magyar ifjúság felirattal majd szétszéledtek. Szintén részt vett a Petőfi térnél tartott háborúellenes megmozdulás szervezésében: 1942. március 15-én 6-8 ezer fős tömeg gyűlt össze a budapesti Petőfi térnél, hogy tiltakozzon a háború ellen. A demonstrálók megindultak a Kossuth tér irányába, ám a Lánchídnál a rendőrség megkísérelte feloszlatni a tüntetőket. A rendőrök közel száz embert vettek őrizetbe, ám a tüntetők egy része mégis eljutott a Kossuth-szoborhoz, ahol megismételték háborúellenes követeléseiket. 1944-ben szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot. Részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében. Nevéhez fűződik a Marót, Szír, Laci és más radikális baloldali szervezetek létrehozása, bár a végrehajtásokban halála megakadályozza. 1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdában találkozott egy másik kommunistával; ide érkezett négy csendőr az őrizetbe vételükre. Társa ellenállás nélkül megadta magát, Ságvári viszont hamis igazolványt mutatott fel, majd pisztolyt rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette. A kibontakozó tűzpárbajban Ságvári megpróbált elmenekülni, kiürült pisztolyát eldobva kifutott az utcára, ám ott az egyik csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. A legenda szerint a csendőrök a haldokló Ságvárihoz lépve személyazonosságáról kérdezték, mire a válasz annyi volt: „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi." Ságvári és az egyik csendőr – akit a többiekkel együtt kitüntettek – a kórházban halt bele sérüléseibe.

Részlet a rendőri jelentésből: „Az 1944 év július hó 27-én 19 óra 45 perckor a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozók, hosszú megfigyelés után, Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett. Nyomon követték és a XII. ker. Szép Ilonai villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek. Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen találta. A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de a Palotás Ferenc csendőrnyomozó és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálva holtan összeesett. Dr. Ságvári Endre Szabados nevű társát sikerült elfogni."

Ságvári személye elválaszthatatlan azoktól a gyilkosságoktól, amelyeket nevében és nevével követtek el. Halála 1945 után azonnal politikummá, és több perben is justizmord forrásává vált. Az illegális kommunista párt túlélői, érthető módon szerették volna felelősségre vonni azokat a rendőröket és csendőröket, akik 1945 előtt kihallgatásaikon és kínzásaikban részt vettek. Sokan részben ezért léptek be a politikai rendőrség, a későbbi ÁVH soraiba. Itt kezdettől fogva ugyanazokat a módszereket használták, mint az őket korábban kihallgatók. Lényeges különbség volt azonban, hogy a Horthy-rendszer rendvédelmének nem volt szüksége prekoncepciók gyártására ahhoz, hogy a kommunistákat üldözze, míg a kommunisták számára a folyamatos koncepciógyártás határozta meg a felelősségre vonást, amelynek során ugyanazt a büntetést kapta bűnös és ártatlan. Erre példa a Ságvári-ügy is.

A későbbiek megértéséhez szükséges először vázolni, mi is vezetett 1944. július 27-én Ságvári halálához. Rendőrnyomozók már régebben figyelték Ságvári egyik kapcsolatát, részben azért, mert azt hitték, hogy az illető nyomán Kádár Jánost is le tudják tartóztatni. Kádár helyett azonban Ságvári nyomára bukkantak, akit július 27-én reggeltől követtek, majd amikor Ságvári egy elvtársával, Szabados Lajossal találkozott a mai Szép Ilona vendéglőben (akkor Nagy cukrászda), utasítást kaptak letartóztatására. Gondot okozott, hogy nem volt mindenkinél pisztoly, és csak egy kötöző szíj állt rendelkezésre. Ságvári a kerthelyiségben, a leghátsó asztalnál foglalt helyet. Négy polgári ruhás rendőrnyomozó, Palotás Ferenc törzsőrmester, Kristóf László őrmester, Cselényi Antal államrendőrségi detektív és Pétervári János őrmester, gépkocsivezető vett részt a letartóztatási akcióban.

Szabadost Palotás és Kristóf, Ságvárit Cselényi és Pétervári fogta közre. Hárman pisztolyukat is elővették, mindkettőjüket megmotozták, és Kristóf egy nála lévő szíjjal el is kezdte kötözni Szabadost. Hallotta, hogy motozás közben Cselényi odaszólt Ságvárinak "kár a gőzért, Endre". Ez azonban nem hatott nyugtatóan, mert Ságvári a táskájához kapott, onnan kirántott egy pisztolyt majd azonnal lövöldözésbe fogott, és az eléje álló Cselényivel összeverekedett. Kristóf Cselényi segítségére sietett, és lefogta Ságvári kezét. Palotás lövöldözni kezdett, de a nagy tumultusban Ságvári helyett Kristóf felkarját találta el, ami miatt az kénytelen volt elereszteni Ságvári kezét, aki ezt kihasználva kiszabadult és elfutott. Már a lövöldözés kezdetén Cselényit a vállán, Pétervárit a hasán, Kristófot a combján sebesítették meg Ságvári golyói, Kristófnak a dulakodás közben combcsontja is eltört. Ságvári eldobta a kiürült tárú pisztolyt, és kiszaladt a kerthelyiségből. Az utána rohanó Cselényi kiabálására "fogják meg, tolvaj!": a kapuban egy beszkártos és egy feltűzött szuronyú puskás katona állta Ságvári útját, egyik el is gáncsolta, de Ságvári továbbfutott. A Budakeszi úton, a bejárattól nem messze érte utol Cselényi golyója. Ságvári összeesett, a sérült rendőrökkel együtt kórházba szállították, de útközben Pétervárival együtt meghalt.

forrás: Wikipédia

A Legfelsőbb Bíróság 2006. március 6-án tárgyalta Kristóf László, 1959-ben koholt vád alapján kivégzett csendőr törzsőrmester ügyét a kivégzett-elítélt testvérének felülvizsgálati indítványa alapján. Ságvári Endre okot adott rá, hogy fegyvert használjanak ellene
Az 1959-es bírói határozatot a Legfelsőbb Bíróság minden részletében jogsértőnek minősítette. Rehabilitálták Kristóf László csendőrnyomozót.

Kristóf László, az 1959-ben ártatlanul kivégzett csendőrnyomozó

Dr. Ságvári Endre-hithű kommunista és gyilkos